2. rész
Elkezdtem szisztematikusan felépíteni a honlapomat, miután elkezdtem az online tanfolyamot. Hozzá kell tennem és kiemelni csupa nagy betűvel, hogy soha életemben még csak hasonlót sem csináltam. Egy teljesen idegen területen találtam magam. Amit jelenleg a kurzuscentrum.hu oldalon látsz, azt hónapok munkájával egyedül építettem fel, a színek, arculat, logó tervezés, honlap készítés, szövegek írása stb. mindent. Most gondolhatod azt, hogy „hiszen minden lépést megmutattak neki, így nem akkora dolog” – nos, elfogadom, de ha totál kezdő szinten vagy, akkor próbáld ki, hogy milyen nehéz feladat így is. Ha pedig azt gondolod, hogy „mit dicsekszik ez itt”, akkor jól gondolod, mert büszke vagyok rá, hogy sikerült 😊.
Viszont azt gondolom, hogy kell lennie egy nagy MIÉRT?-nek ahhoz, hogy belevágj és ezt nem szabad szem elől tévesztened az úton!
Nekem régóta – egészen pontosan 11 éve – álmom egy saját online vállalkozás, csak sosem tudtam, hogy milyet, hogyan és mikor. Eljött az ideje!
Pár nappal azután, hogy kitaláltam azt, hogy eljött az ideje annak, hogy megvalósítsam az álmomat, történt egy tragédia a családban. A pandémia első szakaszában, március végén, a teljes káosznak és a bezárásoknak köszönhetően, elvesztettem édesapámat. Egy egyszerű beavatkozást nem végeztek el rajta, egyik kórház sem fogadta, nem volt orvos, aki elvállalta volna, mindenhol falakba ütköztünk. Összeomlott a keringése és két nap alatt elment. Nem tudtunk találkozni, nem tudtunk elbúcsúzni sem. Borzasztóan tehetetlen és dühös voltam, és mérhetetlenül fájt. Nem azért mondom el mindezt, hogy sajnálatot vagy szánalmat váltsak ki belőled, hanem azért, hogy ha esetleg voltál/vagy hasonló helyzetben, akkor hátha erőt tudok adni neked. Pár nap teljes összeomlás után, amikor az ember bezárva otthon tehetetlenül lemegy a gödör legaljára, rájön, hogy el kell kezdeni felállni valahogy. A szűk családomon kívül az egyetlen kapaszkodóm az volt, hogy elkezdtem felépíteni az álmomat, amit nem volt szabad elengednem. Minden fájdalmamat, dühömet, tehetetlenségemet az alkotásba fojtottam, amikor csak tehettem írtam, építettem a honlapomat, anyagokat gyártottam. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az életemet mentette meg akkor ez a tevékenység. És mivel nagyon nem értettem hozzá, maximális koncentrációt igényelt, így másra akkor nem tudtam gondolni, és ez rengeteget segített. Voltak napok amikor hajnali órákig ültem a laptopom előtt és dolgoztam.
Szépen lassan elkezdett kialakulni, összeállt az egész. Nagyjából fél évet vett igénybe a honlap, az oktatási rendszer és a meglévő anyagok átdolgozása, feltöltése. Őszre már a honlap jelenlegi állapota kialakult. Büszkén nézegettem, hogy sikerült. Az öröm rövid ideig tartott, ugyanis azon kívül, hogy nekem tetszett és a szűk környezetemnek, senki más nem tudott róla.
Na, akkor jött a következő rémisztő feladat, a marketing.
Hogy fognak róla tudni az emberek?
Hogy lesz ebből bevétel?
Ha már te is voltál vállalkozás indítási folyamatban, akkor tudod, hogy miről beszélek.
Első körben ismerősök segítségét kértem, akik már csináltak hasonlót. Elolvastam, megnéztem rengeteg cikket, videót a témában. Piackutatástól a reklámokig számos tartalmat elolvastam. Elkészültek a közösségi oldalaim. Elkezdtem cikkeket írni. Belevetettem magam a videókészítés rejtelmeibe – erről találsz több anyagot is, ahol erről mesélek. Viszont éreztem, hogy nem igazán felépített folyamatról van szó, posztolgattam, írogattam, ami eszembe jutott, ami mindennek nevezhető volt, csak marketing stratégiának nem. Azért ez egy komoly szakma!
Nos, erre egy-két hónap után én is rájöttem. És ekkor ajánlottak nekem valakit, akivel azóta is együtt dolgozunk és örök hálám neki, Németh Antalnak és az Ügyfélút.hu csapatának. Október elejétől közösen dolgozunk és rengeteget tanulok tőle. Látom milyen fontos a tudatos marketing tervezés, az értékesítési folyamatok felépítése. Rendszeres konzultációink vannak, ahol hétről hétre tervezzük a feladatokat. Hosszú még az út, de már van stratégia, tudjuk hova szeretnénk eljutni, és már nem vagyok teljesen egyedül.
Ez volt ugyanis az a pont, ahol tudtam, hogy bármennyire is igyekszem, nem tudok egyedül továbblépni, segítségre van szükségem.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én azt tapasztalom, hogy ha van egy célod és fókuszod, hozzá pedig kitartásod és türelmed, akkor kapsz segítőket az utadon, pont akkor amikor már majdnem feladnád. Az plusz ajándék, ha a környezeted hisz benned, de ha nem akkor se add fel, lesznek olyanok, akik melléd állnak. A szűk környezetem engem támogatott, és ez sok erőt adott. Viszont sok esetben a féltés, az, hogy idegen útra lépsz, a jószándék ellenére visszahúzó erővel bír. Ezen kívül pedig lesznek olyanok, akik rosszallóan néznek majd rád, megjegyzéseket tesznek és irigyek lesznek azért, mert vállaltad azt, hogy belevágsz. Trollok nemcsak akkor lesznek, ha megmutatod magad, a tudásod és amit képviselsz a nagyvilágnak, hanem sajnos lesznek a közvetlen környezetedben is.
Itt fontos az, hogy kitarts és menj tovább!
Továbbá kérdezd meg magadtól azt, hogy ha az ilyen emberek miatt feladod, akkor évek múlva milyen érzés lesz, hogy nem valósítottad meg az álmodat, pedig lehetett volna!
Én ezt teszem, és bár még az út elején vagyok, kitartásom és türelmem van hozzá, és az a tapasztalat, tudás, amit menet közben szerzek, azt már senki nem veheti el tőlem. Hihetetlen izgalmas önismereti út is egyben!
Ha vannak álmaid, akkor azt javaslom, hogy vágj bele, mert soha nem tudhatod merre visznek a céljaid, hova fejlődsz általuk.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Sok sikert és jó fejlődést kívánok!