2. rész

Elkezdtem szisztematikusan felépíteni a honlapomat, miután elkezdtem az online tanfolyamot. Hozzá kell tennem és kiemelni csupa nagy betűvel, hogy soha életemben még csak hasonlót sem csináltam. Egy teljesen idegen területen találtam magam. Amit jelenleg a kurzuscentrum.hu oldalon látsz, azt hónapok munkájával egyedül építettem fel, a színek, arculat, logó tervezés, honlap készítés, szövegek írása stb. mindent. Most gondolhatod azt, hogy „hiszen minden lépést megmutattak neki, így nem akkora dolog” – nos, elfogadom, de ha totál kezdő szinten vagy, akkor próbáld ki, hogy milyen nehéz feladat így is. Ha pedig azt gondolod, hogy „mit dicsekszik ez itt”, akkor jól gondolod, mert büszke vagyok rá, hogy sikerült 😊.

Viszont azt gondolom, hogy kell lennie egy nagy MIÉRT?-nek ahhoz, hogy belevágj és ezt nem szabad szem elől tévesztened az úton!

Nekem régóta – egészen pontosan 11 éve – álmom egy saját online vállalkozás, csak sosem tudtam, hogy milyet, hogyan és mikor. Eljött az ideje!

Pár nappal azután, hogy kitaláltam azt, hogy eljött az ideje annak, hogy megvalósítsam az álmomat, történt egy tragédia a családban. A pandémia első szakaszában, március végén, a teljes káosznak és a bezárásoknak köszönhetően, elvesztettem édesapámat. Egy egyszerű beavatkozást nem végeztek el rajta, egyik kórház sem fogadta, nem volt orvos, aki elvállalta volna, mindenhol falakba ütköztünk. Összeomlott a keringése és két nap alatt elment. Nem tudtunk találkozni, nem tudtunk elbúcsúzni sem. Borzasztóan tehetetlen és dühös voltam, és mérhetetlenül fájt. Nem azért mondom el mindezt, hogy sajnálatot vagy szánalmat váltsak ki belőled, hanem azért, hogy ha esetleg voltál/vagy hasonló helyzetben, akkor hátha erőt tudok adni neked. Pár nap teljes összeomlás után, amikor az ember bezárva otthon tehetetlenül lemegy a gödör legaljára, rájön, hogy el kell kezdeni felállni valahogy. A szűk családomon kívül az egyetlen kapaszkodóm az volt, hogy elkezdtem felépíteni az álmomat, amit nem volt szabad elengednem. Minden fájdalmamat, dühömet, tehetetlenségemet az alkotásba fojtottam, amikor csak tehettem írtam, építettem a honlapomat, anyagokat gyártottam. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az életemet mentette meg akkor ez a tevékenység. És mivel nagyon nem értettem hozzá, maximális koncentrációt igényelt, így másra akkor nem tudtam gondolni, és ez rengeteget segített. Voltak napok amikor hajnali órákig ültem a laptopom előtt és dolgoztam.

Szépen lassan elkezdett kialakulni, összeállt az egész. Nagyjából fél évet vett igénybe a honlap, az oktatási rendszer és a meglévő anyagok átdolgozása, feltöltése. Őszre már a honlap jelenlegi állapota kialakult. Büszkén nézegettem, hogy sikerült. Az öröm rövid ideig tartott, ugyanis azon kívül, hogy nekem tetszett és a szűk környezetemnek, senki más nem tudott róla.

Na, akkor jött a következő rémisztő feladat, a marketing.  

Hogy fognak róla tudni az emberek?

Hogy lesz ebből bevétel?

Ha már te is voltál vállalkozás indítási folyamatban, akkor tudod, hogy miről beszélek.

Első körben ismerősök segítségét kértem, akik már csináltak hasonlót. Elolvastam, megnéztem rengeteg cikket, videót a témában. Piackutatástól a reklámokig számos tartalmat elolvastam. Elkészültek a közösségi oldalaim. Elkezdtem cikkeket írni. Belevetettem magam a videókészítés rejtelmeibe – erről találsz több anyagot is, ahol erről mesélek. Viszont éreztem, hogy nem igazán felépített folyamatról van szó, posztolgattam, írogattam, ami eszembe jutott, ami mindennek nevezhető volt, csak marketing stratégiának nem. Azért ez egy komoly szakma!

Nos, erre egy-két hónap után én is rájöttem. És ekkor ajánlottak nekem valakit, akivel azóta is együtt dolgozunk és örök hálám neki, Németh Antalnak és az Ügyfélút.hu csapatának. Október elejétől közösen dolgozunk és rengeteget tanulok tőle. Látom milyen fontos a tudatos marketing tervezés, az értékesítési folyamatok felépítése. Rendszeres konzultációink vannak, ahol hétről hétre tervezzük a feladatokat. Hosszú még az út, de már van stratégia, tudjuk hova szeretnénk eljutni, és már nem vagyok teljesen egyedül.

Ez volt ugyanis az a pont, ahol tudtam, hogy bármennyire is igyekszem, nem tudok egyedül továbblépni, segítségre van szükségem.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én azt tapasztalom, hogy ha van egy célod és fókuszod, hozzá pedig kitartásod és türelmed, akkor kapsz segítőket az utadon, pont akkor amikor már majdnem feladnád. Az plusz ajándék, ha a környezeted hisz benned, de ha nem akkor se add fel, lesznek olyanok, akik melléd állnak. A szűk környezetem engem támogatott, és ez sok erőt adott. Viszont sok esetben a féltés, az, hogy idegen útra lépsz, a jószándék ellenére visszahúzó erővel bír. Ezen kívül pedig lesznek olyanok, akik rosszallóan néznek majd rád, megjegyzéseket tesznek és irigyek lesznek azért, mert vállaltad azt, hogy belevágsz. Trollok nemcsak akkor lesznek, ha megmutatod magad, a tudásod és amit képviselsz a nagyvilágnak, hanem sajnos lesznek a közvetlen környezetedben is.

Itt fontos az, hogy kitarts és menj tovább!

Továbbá kérdezd meg magadtól azt, hogy ha az ilyen emberek miatt feladod, akkor évek múlva milyen érzés lesz, hogy nem valósítottad meg az álmodat, pedig lehetett volna!

Én ezt teszem, és bár még az út elején vagyok, kitartásom és türelmem van hozzá, és az a tapasztalat, tudás, amit menet közben szerzek, azt már senki nem veheti el tőlem. Hihetetlen izgalmas önismereti út is egyben!

Ha vannak álmaid, akkor azt javaslom, hogy vágj bele, mert soha nem tudhatod merre visznek a céljaid, hova fejlődsz általuk.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Sok sikert és jó fejlődést kívánok!

Így vagy úgy, de mindenkit érintenek az intézkedések, és a mostani helyzet.

Leállásra kényszerültél vállalkozóként?

Te is azon gondolkozol naphosszat, hogy lehetne ezt a helyzetet a legkisebb fájdalommal túlélni? Esetleg épp ellenkezőleg, alig bírjátok a megrendeléseket teljesíteni?

Fáradt vagy te is, és a dolgozóid is?

Bármelyik is legyen az oka kimerültségednek, a bizonytalanságodnak, egy biztos, nincs varázspálcánk, ezért abból kell kihozni az optimumot, amink van (és direkt nem azt írtam, hogy a maximumot!)!

Nos, pont ezért kell most mielőbb mentálisan felépítened vagy legalább is szinten tartanod cégedet, mert ha most nem teszed meg, akkor hamarosan már késő lesz. A megelőzés mindig jobb, és kevésbé fájdalmas, mint a tűzoltás!

Vezetőként neked kell tartanod a lelked a dolgozóidban, de az első, akiért ezt meg tenned, az Te saját magad vagy! Ha te jól vagy, akkor tudsz segíteni munkatársaidnak is. Ha te bizonytalan vagy és feszült, akkor ez visszatükröződik a csapatodon is.

Most gondolhatod azt, hogy „Jó-jó, de mit tegyek? Van ennél fontosabb dolgom is jelen helyzetben!”.

Igen, biztos vagyok benne, és egyet is értek veled abban az esetben, ha csak a jelenben élsz és gondolkozol. Vezetőként, vállalkozóként azonban sajnos ezt nem teheted meg, még akkor sem, ha jelenleg tüzet oltasz, mert a rövid távú prioritással rendelkező feladataid mellett muszáj hosszabb távon is terveket készítened, ráadásul pont a bizonytalanság miatt több verziót is.

Mit gondolsz, a terveidet véghez tudod vinni egyedül, munkatársak nélkül?

Ha a válaszod igen, akkor maximum magad miatt érdemes tovább olvasnod, ha viszont a válaszod nem, akkor mindenképp maradj itt és olvass tovább!

Nos, mit tehetsz annak érdekében, hogy mentálisan felépítsd cégedet?

Számos lehetőség közül választhatsz, most a legegyszerűbb ötleteket osztom meg veled.

Abban egyérthetünk, ugye, hogy a fizikai és a mentális jólét összefügg?

Pont ezért, induljunk ki ebből, mert ez kézzel foghatóbb. Ez nem más, mint az egészségmegőrzés, mely manapság azt gondolom eléggé felértékelődött.

Munkaadóként hogyan tudod támogatni dolgozóid egészségét?

  1. Vegyél nekik vitamincsomagot. Több cég is alkalmazza mostanság. Keress egy beszerzési forrást, ahol akár kedvezményesen tudsz venni nagyobb tételben is. Egy átlagos pl. C+D vitamin amely 90 napra, napi egy kapszulát tartalmaz kerül kb. 3000 Ft-ba. Ez azt jelenti, hogy 1000 Ft plusz költséget fordítasz egy dolgozódra egy hónapban. Nemcsak a vitamint, mint egészséget támogató tápanyagot jelenti, hanem egy gesztust arra, hogy figyelsz az embereidre. Mit gondolsz megéri az a havi 1000 Ft/fő?
  2. Egy héten egyszer mondjuk tarthattok gyümölcsnapot. Vegyél nekik pár kg gyümölcsöt, melyből mindenki kedve szerint fogyaszthat. Hidd el ez is apró gesztus, mely örömet okoz, és egy pozitív élményként marad meg bennük és növeli az elköteleződésüket.
  3. Munkaköröktől függően heti rendszerességgel biztosíthatsz számukra egy kis átmozgató tornát. erre számos lehetőség áll rendelkezésre, akár videó formájában. Már csak egy 20 perces munkaközi nyújtással, átmozgatással sokat tehetsz értük. Például, ha sokan dolgoznak számítógép előtt, akkor nem az a napi 20 perc fogja gátolni őket feladataik elvégzésében, sőt növelheti hatékonyságukat!
  4. Biztosíts dolgozódnak biztonságos munkavégzéshez szükséges körülményeket! Ha olyan a vállalkozásod, hogy munkahelyre feltétlenül szükséges a napi bejárás, akkor a higiénia növelésével sokat tehetsz dolgozóid egészségéért. Vegyél nekik maszkot, kézfertőtlenítőt, legyen rendszeresebb takarítás, esetleg plexiből készült elválasztó falakat a munkaállomások között stb. Attól függ, milyen területen dolgoztok. A lényeg, hogy biztonságban érezzék magukat a munkatársaid.
  5. Az egyik legfontosabb a lelki egészség, melynek az előző pontokkal már szintén jó alapot adsz. Viszont a bizonytalanság és a félelem felgyorsít egy olyan lelki folyamatot, mely jó esetben évek vagy évtizedek alatt alakulhat ki, de most pár hónap alatt megjelenhet, ez pedig a kiégés. A kiégés, vagy másnéven burnout, egy összetett folyamat, de néhány egyszerű gyakorlattal és odafigyeléssel már az első fázisában megfogható.

Jelenleg pont egy ilyen folyamat indult el egy cégnél, ahol most mentorálást végzek. Ők felismerték ennek fontosságát, és azt, hogy sokkal jobb a dolgozóik lelki egészségével törődni, mint új dolgozókat keresni. Most mondhatod azt, hogy neked ez túl bonyolult, és különben is egy felnőtt embernek kezelnie kell a saját lelki problémáit, ez munkahely, nem pedig szeretetszolgálat. Nos, ha így gondolod, rendben van, de akkor csak egyet gondolj végig: melyik kerül több energiába és költségbe? A hirdetés, toborzás, munkaerőfelvétel, betanítása egy új dolgozónak, vagy keresni valakit, aki segít megoldani a helyzetet, eszközt ad hozzá, és hosszútávon hatékony, lojális csapattá formálja a dolgozóidat? Gondolod, hogy ha felveszel új embereket, akkor azok egy idő után nem kerülnek ugyanilyen állapotba? Náluk nem fognak megjelenni a kiégés jelei?

Hamarosan jön a folytatás!

Nos, jó elmélkedés, jó egészséget és jó munkát kívánok!

Ha kicsit is körülnézel, mi zajlik most a világban, könnyű beismerni, hogy a vírushelyzet mindenre és mindenkire hatással van.

Ha ebben megegyezhetünk, akkor engedd meg, hogy rávilágítsak egy fontos tényre!

Nem tudom, hogy te mit tapasztalsz, de az emberi erőforrás is véges, és most kifejezetten szó szerint értem ERŐ-forrás, vagyis az emberek fáradnak, kimerültek a bizonytalanságban. Pont ezért kiemelt feladat az emberekkel való törődés és a motiválásuk.

Csak itt jön a csavar, mert a vezetők ugyanúgy emberek, és rájuk is hatnak ezek a körülmények.

Ha vezető vagy, pontosan érted, hogy miről beszélek. Ha pedig alkalmazott vagy, akkor esetleg jobban megérted és talán látod is vezetőiden ezeket a jeleket.

A vezetők feladata a vezetés, és ezáltal, a jövőkép felvázolása, és a dolgozók motiválása. Viszont hogy várható el attól a vezetőtől mindez, ha ő is kimerült és motiválatlan!

Ugye te is úgy gondolod, hogy ez így nem működhet?

Nos, pont ezért gondolom azt, hogy ilyenkor jól jöhet egy külsős szakember, aki kívülállóként más szemmel tud rátekinteni a cég helyzetére és az emberekre, és aki nem érintett a problémákban, ezáltal hatékonyabban tud segíteni a motiválásban. Pont ezt ismerte fel az a cég is, akinek most egyedi program összeállításán dolgozom, mert szeretne a dolgozóin segíteni, és motivált, lojális csapattá kovácsolni őket.

Ha a te cégednek is szüksége lenne egy kis lendületre, akkor jelentkezz tanácsadásra, ahol átbeszéljük a problémáidat és elkezdhetjük kiépíteni a megoldás felé vezető utat.

Tudtad, hogy a cégek nagy része nem tartja fontosnak a dolgozói motiválását?

Még tavaly karácsony előtt írtam egy felkérésről, mellyel egy cég keresett meg azzal az igénnyel, hogy egyedi programot állítsak össze dolgozóinak. A program célja a dolgozók fejlesztése, a kiégés megelőzése és csapattá kovácsolása.

Nos, pont ezért, a minap találkoztam a dolgozókkal és mindenkivel négyszemközt is leültem beszélgetni, mert kíváncsi voltam, hogy ők hogy látják saját és a közösség helyzetét.

Képzeld el, hogy szinte mindenki ugyanazt a problémát hozta fel, csak más –más szemszögből.

Panaszkodtak, hogy nem érzik a megbecsülést és az őszinteséget, zavarja őket az állandó pletyka és ármánykodás, miközben ők ugyanazt csinálják. Amíg ott voltam, folyamatosan kibeszélték egymást, megjegyzéseket tettek, de közben áradt belőlük a bizonytalanság és az önbizalom hiánya.

Nem tudom, te dolgoztál e már hasonló közegben, de ahhoz, hogy a végcélt elérjük – a csapatépítést – nem árt, ha van egy csapat, vagy, ahogy Minarik Ede mondaná a Régi idők focija című filmben, – Kell egy csapat! – mely mára már szállóigévé vált. 🙂

A csapat önálló tagokból áll, ahol mindenki egyenértékű tag, és felelősséget vállalnak egymásért. Ez az első lépés, de ezt megelőzi a nulladik lépés, hogy az egyén saját magáért is vállaljon felelősséget, legyenek céljai és megfelelő önértékelése.

Nos, pont ezért először olyan feladatokat fogunk csinálni, ami ezt erősíti.

Megtanulnak célokat kitűzni, megfelelően kommunikálni munkatársaikkal és hatékonyabban kezelni a stresszt.

Jövök a folytatással!

Ha cégvezető vagy, akkor te mit teszel munkatársaidért?

Hogyan erősíted a csapatodat?

Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek, most ingyenesen tudunk róla beszélni 30 percben, egy virtuális kávé mellett.

Kattints ide: https://www.kurzuscentrum.hu/human-fejlesztesi-projekt-ingyenes-konzultacio-jelentkezes/

Sok sikert és jó fejlődést kívánok!

#kurzuscentrum #menyhartagota #fejlődés #motiváció #oktatás #burnout #kiégés #kommunikáció #változás #mentorálás

A mai témám lehet, hogy kicsit felborzolja a kedélyeket, de úgy gondoltam megosztom veletek azt a tényt, amit nem rég tapasztaltam. Ez pedig a mikro és KKV-k képzési szokásai napjainkban. Felkértek egy kutatási munkában való részvételre, amely a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara részére készül, és ahol közel 300 céget kérdeztek meg a működésükkel kapcsolatban. Sok tényező vizsgálata mellett a kérdőívben volt egy rész a képzés, fejlesztéssel kapcsolatban. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy van e a cégben külső vagy belső képzés a dolgozók számára. Egy másik pedig, ha nincs semmilyen képzés, fejlesztés, akkor annak mi a legfőbb oka.

Nem tudom, te hogy leszel vele, ha elolvasod, de az eredmény számomra teljesen megdöbbentő volt!

A cégek 6 lehetőség közül választhattak, arra a kérdésre, hogy „Ha nincs semmilyen képzés a dolgozóknak, akkor annak mi a legfőbb oka?”

A következő válasz lehetőségek voltak: forráshiány, munkavállalóknak nincs rá igénye, eltérő fejlesztési tervek, nincs rá szükség, megváltozott felnőttképzési szabályozások, egyéb okok.

A felsoroltakból a cégek 47%-a, majdnem a fele azt válaszolta, hogy nincs rá igény!

Elsőre nem igazán tudtam értelmezni, és kíváncsi lennék, hogy milyen az a cég, ahol annyira szuper mindenki, hogy egyáltalán nincs szükség a dolgozók fejlesztésére! A mostani helyzetben, amikor a munkaerő megtartása, motiválása, anyagi és erkölcsi megbecsülése a legfontosabb feladat a cégvezetőknek, ugyanakkor sok helyen küzdenek munkaerőhiánnyal, mégis miben reménykednek? Ráadásul egyre többen hívják fel a figyelmet az élethosszig tartó tanulásra! Lehet, hogy azért, mert talán van valami értelme és aktualitása?

A meglévő állományt megfelelő szintre hozni sokkal hatékonyabb, mint új embereket felvenni, és a toborzási, integrációs folyamatokat végigvinni. Lehet, hogy most azt gondolod, hogy „persze, könnyen beszél ez, hiszen fejlesztéssel foglalkozik, persze hogy a saját területét fényezi ezzel”! Mondhatod azt is, hogy ne dobálózzak másnak a pénztárcájával, hiszen sok cég küzd a fennmaradásért és a fejlesztés sokba kerül! Tiszteletben tartom a gondolataidat, de azt még megosztom veled, hogy a megkérdezett cégek csupán 7%-a hivatkozott a forráshiányra! Akkor a többi 93%-nak ezek szerint beleférne a költségvetésbe a fejlesztés. Ha pedig hosszútávon gondolkodunk, hogy a ráfordított költség hosszútávon azt eredményezi, hogy elkötelezett, képzett, motivált munkatársakkal lehet működni, akkor számomra nem kérdés, hogy mi a megoldás! Ne gondolj itt nagy fejlesztési projektekre, elég, ha van egy jól működő integrációs folyamat, egy jó ösztönző rendszer, mely előtérbe helyezi az emberi tényezőt, és időszakosan workshopok, online vagy offline fejlesztő anyagok állnak rendelkezésre.

Mire gondolok? Nézd meg itt: https://www.kurzuscentrum.hu/online-treningek-tudastar/

Ha cégvezető vagy, lehet, hogy nem hiszel az ilyen jellegű képzésekben, de akkor szerinted mi az, amitől a dolgozóid fejlődnek? Sok a betöltetlen álláshely a statisztikák szerint is, voltak leépítések a legtöbb cégnél. Van olyan helyzet, amikor ez a végső megoldás, de az esetek egy részében ez elkerülhető, ha megfelelően átvilágítjuk a meglévő állományt és megnézzük, hogy lehetne kihozni a meglévőből a legtöbbet.

Ha megoldást szeretnél erre problémára, nézd meg Humán Fejlesztési Projektünket! Kattints ide: https://www.kurzuscentrum.hu/human-fejlesztesi-projekt/

Egy utolsó szempontot még megosztanék veled, ami feltette nálam az „i”-re a pontot, mégpedig az, hogy a cégek 2%-a azt mondta, hogy azért nincs képzés a cégben, mert a dolgozóknak nincs rá igényük! Nos, mondhatod azt, hogy ez a 2% nem sok, viszont a gond az, hogy egyáltalán van olyan cég, aki ezt válaszolta! Itt nem arra gondolok, hogy a dolgozót rá kell kényszeríteni, hogy 12 órás munkanap után még egyetemre járjon és éjszaka tanuljon család mellett. Pár egyszerű, a mindennapokba beépíthető megoldásra gondolok. Ha kíváncsi vagy mire gondolok, nézz körül itt: https://www.kurzuscentrum.hu/online-treningek-tudastar/

Ha pedig a dolgozók döntik el, hogy mire van igényük, akkor más területen is ők irányítják a vállalkozást? A problémát ebben látom! A vezetés határozza meg az irányt, bevonva a dolgozókat, eszközöket, stratégiát rendel hozzá, de nem kérdés az, hogy a dolgozónak van e kedve hozzá vagy sem. Másrészről pedig, – nem tudom, te hogy vagy vele – ha a vezető megfelelő jövőképet ad és biztosítja a körülményeket a munkatársaknak, akkor követni fogják őt az úton.

A tanulmány több érdekes pontra is rávilágít, ami neked is hasznos lehet, ha céged van! Jövök még további részletekkel.

Cégvezető vagy?

Te hogy motiválod a dolgozóidat?

Hogy fejleszted őket?

Ha szívesen hallanál a témáról többet, akkor nézd meg az erről készült videómat is! Ha tetszett kattints a Youtubera és iratkozz fel csatornámra!

Kattints ide: https://www.youtube.com/watch?v=UrqWYLb440c

Ma egy kis kitérővel jövök, mert lényegesnek tartom, hogy felhívjam a figyelmedet egy fontos dologra!

Év elején írtam a céltervezésről, évrendezésről, és egy remek eszközt is ajánlottam hozzá.

A saját tervezőmbe a célok, kihívások, félelmek részhez leírtam valamit, amit az idei évben szeretnék megoldani, mint kihívást! Nos, az a helyzet, hogy az élet adott lehetőséget arra, hogy ezt mielőbb megoldjam. Nem állítom, hogy annyira örülök neki, mert úgy gondoltam, hogy szépen leírom, – az már haladás – és majd lesz rá egy évem, hogy rávegyem magam és kidolgozzam, hogy oldom meg. Hát erre most van egy hetem!

Kaptam egy feladatot, mely pont erről szól!

Elárulom, hogy ez a kihívás élő online webinárium megtartása. Hát ez az én nagy kihívásom! Lehet, hogy most mosolyogsz, hogy „ettől van ez úgy oda, pedig nem nagy ügy” – nekem viszont az. Elsősorban technikailag, mert azt szeretném, hogy jó minőségű legyen mind a kép, mind a hang, na és persze közben a tartalom is, és ezeket össze is kell hangolni, hogy gördülékenyen menjen az egész. Offline tréningeket, oktatásokat már sokat tartottam, de ez teljesen más! Majd egyszer elmesélem, hogy indult az online „karrierem”. Érdekes történet és tanulságos fejlődési út, úgyhogy lehet számodra is hasznos lesz.

Mindezek alapján azt gondolom, hogy érdemes, de egyben veszélyes is – a szó jó értelmében – leírni a terveinket, céljainkat, mert kapsz rá lehetőséget, hogy megoldd és ezáltal teljesülni fog. Úgyhogy jól fogalmazz és pontosan!

Neked milyen kihívásaid vannak?

Pontos célkitűzést és sok sikert kívánok!

Akkor lesz rá időd, ha nem sajnálod rá az időt!

Nos, az előző bejegyzésem óta tovább gyűrűztek a feladatok.

A pánik csökkent és a hatékonyság nőtt, úgyhogy azt hiszem ez már fél siker.

Elkezdtem alkalmazni a rendszerezési módszereket. Nem tudom te hogy vagy vele, de az első tiltakozó válasz nekem az volt amikor leültem összeírni és priorizálni, hogy amennyi időbe fog az telni, hogy én itt tervezgetek és írogatok és pakolászom a post it-jeimet innen-oda, ez idő alatt már mennyi minden meg tudnék csinálni!

Érdekes paradoxon :-)!

Gondoltam, ha már felhívtam a figyelmet ennek fontosságára, csak nem megyek szemben saját magammal…

Nos, megcsináltam, kb. 2 órát vett igénybe, de utána olyan tisztán láttam a feladatokat, hogy nem kellett azon gondolkodnom, hogy most hova kapkodjak, mert minden fontos. A kiragasztott post itek adták a sorrendet, melyet fontosság és sürgősség alapján állítottam sorba.

Gondolom benned is felmerül az, hogy jó-jó, de mitől függ mennyire fontos vagy sürgős?

Első lépésként felállítottam a saját prioritási listámat, melyet az értékrendem alakított ki. Pl. első helyen az egészségem áll, tehát a naptárba beírtam, hogy mikor tornázom, meditálok stb. Egészség alatt a testi-lelki-szellemi egészséget, egységet értem. Nekem ezek egyensúlya adja a működésemhez szükséges egyik legfontosabb alapot. Abban az órában az a legfontosabb, tehát a napi beosztásomba oda nem mehet semmi más. Második helyen áll a család, tehát a közös együttlétek alatt nem dolgozom, a feladatokat ehhez kell igazítani. Egyszerű példa, fontos, hogy közösen vacsorázzunk, ezért igyekszem úgy tervezni, hogy legkésőbb fél 7 körül már ne kelljen munkával foglalkozni (határidős feladatok esetében ezen még van mit javítanom). Harmadik helyen áll az anyagi biztonság, tehát nyilván a munkámat el kell végeznem, a feladataimmal időre el kell készülnöm. Esetleg most azt gondolod, hogy ez csak a harmadik helyen áll, pedig milyen fontos, hiszen ez biztosítja a megélhetést, és igazad is van, de ha nem foglalkozom az egészségemmel és nincs egy stabil hátterem, a család, akkor nem tudom rendesen elvégezni a feladataimat!

Vannak még területek a listámon, most csak a három legfontosabbat osztottam meg veled.

Na de hogy is néz ki, amikor feladatokat rendszerezek?

Kitettem egy táblát a falra és felosztottam 4 részre fontosság és sürgősség alapján. A módszert nem én találtam ki, a neve Eisenhower mátrix – ne ijedj meg, amilyen bonyolult a neve, a használata annyira egyszerű :-).

Azért, hogy az agyamnak is könnyen feldolgozható legyen különböző színeket használtam. Rangsorolás után feltettem a táblára és innentől már csak el kellett kezdeni az 1. negyedtől haladva. Nem tudom neked hogy működne, de olyan szuper amikor megyek sorba a feladatokon, és miután elvégeztem letépem a cetlit és egyre fogynak. Ha pedig újabb feladat jön, azok már csak alá kerülhetnek.

Azok a legjobb feladatok ahova határidőt lehet rendelni, mert akkor tudsz ütemezni és így kerülheted el legjobban az idegbajt és a kapkodást.

Végül egy nagy alapszabály, amit lehet, te már tudsz, de én most érzem igazán a jelentőségét, hogy amikor egy feladatot végzel, akkor iktass mindent, ami ebben megzavarhat. Nekem például nagyon bevált az, hogy mivel főleg számítógépen dolgozom, csak azok az ablakok legyenek nyitva, amelyek a feladathoz szükségesek. Könnyen át lehet kattintani egy kis Facebookra, egy kis szörfözés a neten vagy bármi más, ami szem előtt van.

Persze ez alól kivétel, ha azért kattintasz el, hogy a bejegyzésemet elolvasd vagy böngéssz a honlapomon: https://www.kurzuscentrum.hu/ :-)))

Legközelebb újabb ötletekkel jövök, van még pár!

Neked van bevált módszered?

Nem tudod hogy érj a végére?

Mondok pár tippet ami nekem bevált!

Sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a következő témám amiről írjak, és mivel mostanában rengeteg feladatom van, ezért arra gondoltam, hogy erről írok. Hátha te is hasonló helyzetben vagy!

Nem kis feladatokat kaptam illetve vállaltam szűk határidővel. Ezek a legrosszabb kombinációk! Nem tudom veled volt e már hasonló, de ilyenkor mi az, amit ember tehet? Pánikol, vagy rangsorol és tervez. Általában azt gondolom ebben a sorrendben szokott történni J

Na, gondoltam akasztják hóhért, vagyis meglátjuk, hogy tudom alkalmazni az általam tanított módszereket. Lássuk!

Azt gondolom, az első legfontosabb, hogy legyünk nyitottak kipróbálni módszereket. Rengeteg technikát lehet találni az interneten, előadásokat hallgatni, olvasni számos forrásból. Teszteljük magunkon és ki fog alakulni egy eszköztár, amit be tudunk építeni a mindennapokba. Azonban van pár általános érvényű szabály, melyeket érdemes megfogadni.

Én így csinálom, hátha tudok ötletet adni neked is:

  1. A 2 percnél rövidebb idő alatt elvégezhető feladatokat veszem előre. Pl. gyors telefonok elintézése, rövidebb, de fontos emailek megírása, megválaszolása. Mindezekből csakis azok, melyek korai határidővel vannak, vagy nem kellemes feladatok és csak nyomasztanának, ha tologatnám magam előtt. (Hozzáteszem, ebben még fejlődnöm kell, mert a nemszeretem telefonokat még néha tologatom)
  2. Az összes feladatot felírom egy post it-re, és rangsorolom. Erről bővebben fogok még írni legközelebb, mert ez nagyon fontos része a tervezésnek. Én éveken át itt véreztem el, de elkezdtem kialakítani a saját rendszeremet, és bár csiszolások kellenek itt-ott, de mostmár működik.
  3. A nagyobb, összetett feladatokat részekre kell bontani. Biztos hallottad más a következő bölcs megállapítást, – nekem mindig a nagymamám mondta – hogy az elefántot is meg tudod enni megfelelő falatokban. Na, pont ezt alkalmazva az adott feladatnál kijelölöm a mérföldköveket, és így osztom be időre.

Pl. egy oktatóanyag sorozat elkészítése esetében az anyagot részekre bontom, és meghatározom, hogy az egyes részek vázlatát, mondjuk, összeállítom ma. A következő pl. 4 napban pedig egy-egy részt kidolgozok, és az utána következő két napban pedig összefűzöm egy egésszé. Ebből utolsó nap megírom a forgatókönyvet, amiből majd a videós anyagot felveszem, és a következő napot rászánom a videózásra. Ehhez mindent előkészítek előző nap egy check lista alapján (feltöltöm az akkumulátorokat, beállítom a kamerát, lámpákat, előkészítem a ruhámat stb). Másnap reggel kameraképes állapotba hozom magam – ebbe beletartozik a haj, smink és egy rövid koncentrációt segítő meditáció, na meg persze egy kávé J – és így már csak a felvételre kell koncentrálnom. Utána való nap pedig elvégzem a vágási munkálatokat és a kész anyag feltöltését. Így mindig tudom, hogy kb. mennyi feladatot kell elvégeznem egy nap alatt. Mindig ráhagyással dolgozom, mert a technika ördöge vagy egyéb „váratlan vendég” beleszólhat a határidőbe, és így csökken a pánik esélye és nem borul a terv sem.

Legközelebb további ötletekkel és műhelytitkokkal jövök…

Neked milyen technikáid vannak?

Így év elején tudjuk, hogy mennyire fontos a tervezés – már a csapból is ez folyik!  Viszont ha ennyien mondják, az azt is jelenti, hogy talán érdemes elgondolkodni rajta!

Nos, én nemcsak elgondolkodtam, de meg is csináltam! Az előző postomban erről írtam és ajánlottam egy jó kis évtervezőt, a Yearcompass munkafüzetét!

Most kicsit az eredményekről szeretnék megosztani veled pár gondolatot.

Nekiültem tegnapelőtt délután egy bögre teával, hogy rászánva 1-2 órát elvégzem az évrendezési tervemet.

Na ja, gondoltam én, hogy 1-2 óra lesz! Két délután kellett hozzá! (nekem legalábbis ennyi)

Milyen tanulságai voltak?

Rengeteg!

Talán a legnagyobb a következő volt: néha olyan mély kérdéseket kellett feltenni magamnak és megválaszolni írásban, melyekből az derült ki, – és lehet, hogy te is éreztél már hasonlót – hogy hiába éltem meg magammal már jó pár évet, mégsem ismerem magam annyira, mint gondoltam.

Néhány kérdés megválaszolásánál pedig bekapcsolt egy rejtett kapcsoló, amely azt súgta, hogy ha ezt a kérdést a párommal, anyukámmal vagy a legjobb barátnőmmel megbeszélném, akkor mit válaszolnék rá, – és itt jön a lényeg – ami vállalható lenne előttük!

Mi vaaan?!

Hát ezt nem nekik, hanem kizárólag magamnak írom! Ebből látszik, hogy mennyire próbálunk megfelelni – tudat alatt – a környezetünknek.

Nagyon durva volt erre rádöbbeni! Utána viszont előszedtem mélyen szunnyadó, saját magammal szemben kíméletlen őszinteségemet, és sorra válaszoltam meg a kérdéseket, leírtam mindent, ami bennem volt! Nos, hát ezért tartott két napig ez a kis feladat! 🙂

Az elvárásokat, a szépítéseket elhagyva, bosszantóan nehéz volt szembenézni az elmúlt év, és az előttünk álló év tanulságaival illetve terveivel. Mit csináltam és mit nem tavaly, mit engedek el és mit szeretnék megvalósítani, kikkel vagyok körülvéve, miben fejlődtem stb. Mit tanultam meg az elmúlt évből, mi volt a legfontosabb, miért vagyok hálás, melyek voltak a legszebb pillanatok, és még sorolhatnám a jobbnál jobb kérdéseket. Neked is nehéz lenne megválaszolni?

Én mindenkinek javasolom, hogy készítsen egy évrendezést és tervezést! Nem muszáj azt, amit én csináltam, lehet bármilyen, csak csináld!

Az egyik legnehezebb kérdés a következő volt: ha könyv vagy film készült volna a tavalyi évedről, akkor mi lett volna a címe? Nos, az enyémnek a „Mélységek és magasságok” címet adtam.

A te filmednek mi lenne a címe?

Jó tervezést és sikeres évet kívánok!

Az elmúlt napokban többen kicsit lelassítottunk, az ünnepek csendesebben teltek, mint szoktak, talán több idő volt végiggondolni az elmúlt évet és elkezdeni tervezni 2021-et. Elindult az év, és ha még csak most csöppentünk vissza a munkába, bizony van mit átgondolni, tervezni.

De hogy tudjuk a feladatainkat a legjobban tervezni, hogy ne legyen bennünk káosz?

Hogy tudunk egyáltalán a munkára koncentrálni, ha magánemberként sem tettünk rendet magunkban?

Tapasztalatból mondom – és nem tudom te hogy vagy ezzel – ha nem teszek rendet magamban, és erre még rápakolom a munkával kapcsolatos feladatokat, akkor rövidtávon még tudom hozni az eredményeket, de hamarosan iszonyú káosz lesz belőle és összevissza kapkodás.

Na, pont ebből kiindulva a mai feladataim között szerepel az „Évrendezés”. Tavaly készítettem el először, és nagyon tanulságos volt! Mivel ez az év nagyon más volt, mint eddig valaha, ezért most különösen fontosnak tartom ezt a kis „szeánszt”. Nyugodtan végiggondolni, azt, hogy mit zárok le, mit kell elengedni, mit a tanulsága a tavalyi évnek, és mit tervezek idén, milyen céljaim vannak az egyes életterületeimen stb. Ehhez a Yearcompass munkafüzetét használom, nekem rengeteg tanulsággal szolgál. Ritkán válaszolok meg magamnak ilyen komplex és mély kérdéseket, melyek az önismereti úton több lépéssel visz előre, de csak akkor, ha őszintén válaszolom meg.

Ha te is szeretnéd rendrakással kezdeni az évet, töltsd le a munkafüzetet, ingyenesen (nem haszonszerzés céljából ajánlom, hanem csak jó szívvel)

https://yearcompass.com/hu/

Ha érdekel milyen eredményre jutottam? Hamarosan beszámolok róla!

Neked milyen tanulsággal szolgált az elmúlt év?