Mini kompetencia túlélő-készlet vezetőknek – 1. rész

„A jó vezetés olyan, mint a fogmosás: sok kicsi, önmagában eredménytelen gesztus sorozata”

Mennyire igaz! Nem így gondold?

Főleg az utóbbi időben, amikor úgy tűnik, hogy a dolgok mintha bonyolultabbak lennének, mert vezetőként tőled várják a megoldásokat, döntéseket. Fókuszáltnak kell lenned, jó irányt kell mutatnod és vezetned a csapatodat a cél felé. Te miből táplálkozol?

Egy kis kitérő…

Engedj meg egy kis kitérőt!

Több mint 10 évig tanítottam szakképzésben, felnőttképzésben és iskolarendszerben egyaránt. Nagyon sokféle helyzettel és ember típussal találkoztam, jó kis tanulási lehetőség volt számomra is. Volt olyan időszak, amikor 7 napból 7 napot tanítottam, sőt egy napon belül délelőtt és délután is, ráadásul több intézményben, ezáltal az óráim között még az utazással is számolnom kellett. Ó azok a piros lámpák alatt betömött ebédek! Azok az 5 perces mindenre elégnek kell lenni szünetek! Azok a hangszálelszomorító 8-10 órás végigbeszélős napok!

És miért mondom ezt el neked?

Mert ez természetes az oktatási környezetben, és a tanulók hajlamosak elfelejteni, hogy a tanár is ember! Hogy-hogy nem, de vannak neki is szükségletei, van magánélete, vannak problémái, vannak érzései és vannak dolgok, amiket ő sem tud, amiben neki is szüksége van segítségre! Ő is hibázik, hoz rossz döntéseket, alkalmaz rossz módszereket. Ha felborul az egyensúly, akkor az amúgy is nagyon nehéz tanári munka, kínszenvedéssé válik. Az egyensúly akkor nem borul fel, ha a munka – magánélet – feltöltődés – fejlődés területek harmóniában vannak.

Érted, hogy miért meséltem el mindezt? Vezetőként szoktál hasonlót érezni?

Vezetőnek születni kell, vagy a vezetők valahogy „lesznek”?

Régebben, egészen a huszadik század közepéig úgy tartották, hogy vezetőnek születni kell, a vezetők nem „csak úgy lesznek”. Szerencsére a társadalomtudósok kutatásaik során rájöttek, hogy ez nem helytálló. Az áttörést az jelentette, amikor elkezdték vizsgálni a vezetést, mint a vezetők és vezetettek közötti kölcsönhatást. Azóta számos elmélet született, rengeteg irodalmat, képzést találhatunk a témával kapcsolatban, ahol a vezetői tulajdonságokról, azok fejlesztéséről, a vezetési stílusokról olvashatunk, tanulhatunk.

Félig üres vagy félig tele?

A túlhajszolt életmód következtében viszont rá kell jönnünk, hogy nem elegendő csupán ezekről a módszerekről tanulni és alkalmazni, hanem azzal is foglalkozni kell, hogy a vezető akkor tudja megfelelően működtetni a vezetési technikáit, ha testileg-lelkileg-szellemileg is rendben van. Nagyon igaz itt is a „tele pohár szabálya”, vagyis a vezető akkor képes adni másoknak, megengedni, hogy a poharából igyanak, ha az ő pohara nem üres.

Mi a helyzet a te poharaddal?

Mindig tele van? Engeded, hogy a munkatársaid igyanak belőle? És ha kezd ürülni, hogy töltöd fel?

A vezetői kompetenciák kapcsán rengeteg szempontot találunk, hogy milyennek kell lennie a jó vezetőnek, mire kell figyelnie. Én most csak párat emelnék ki, melyek szerintem a legfontosabbak. Azért épp ezeket választottam, mert látom és hallom, hogy ha erre a pár készségre nagyobb hangsúlyt fektetünk, akkor a többi kompetenciát is jobban tudjuk fejleszteni.

Melyek ezek?

Választásaim a következők: attitűd, motiváció, kommunikáció, konfliktuskezelés.

Jó-jó, de hogyan lehetünk jobbak? Mit tegyünk, hogy a fentieket fejlesszük? A következő részben mutatok pár egyszerű instant gyakorlatot!

Addig is sok sikert és jó fejlődést!