Blog
Folyamatosan frissülő bejegyzéseimmel több információhoz jutsz,
melyek segítenek neked és vállalkozásod fejlődésében!
Várlak megújuló tartalmakkal!
Folyamatosan frissülő bejegyzéseimmel több információhoz jutsz,
melyek segítenek neked és vállalkozásod fejlődésében!
Várlak megújuló tartalmakkal!
A burnout vagy kiégés kicsit olyan, mintha szakmai immunrendszerünk meggyengülne és az ellenálló képességünk csökkenne. Sajnos nem újkeletű a probléma, de a napjainkban különösen felerősödött. Az okok többfélék. Kiégéshez vezethet a hosszútávon fennálló túlhajszolt munkatempó, a lelki feltöltődés hiánya, a folyamatos stressz, csak hogy pár okot említsek. Napjainkban pedig mindezek mellett erősen jelen van a bizonytalanság, a félelem, az elhagyatottság érzése, amelyek már jó kis csomagot képeznek. És ha ez még nem lenne elég, a veszélyes az, hogy a „lappangási idő” egyénenként változó, és a kezdeti szakaszban észre sem vesszük, hogy elindultunk a kiégés útján.
E sorokat olvasva, úgy tűnik nem túl rózsás a helyzet. Viszont ezeket a gondolatokat nem azért írtam le, hogy bárkit megijesszek, hanem azért, hogy megnyugtassak, hogy lehet ezt másképp is nézni. Ha érdekel, olvass tovább…
A folyamat legfontosabb eleme a MEGELŐZÉS!
Ahogy az immunrendszerünket is karban tartjuk, hogy megelőzzük a betegségek kialakulását, például szedünk vitamint, egészségesen táplálkozunk és mozgunk, ugyanígy a belső rendszerünket is karban kell tartani. Mindig könnyebb megelőzni valamit, mint tüzet oltani! Manapság ez kiemelten igaz!
A „kiégés” kifejezést először 1974-ben írta le Herbert Freudenberger pszichoanalitikus. Eredetileg a kiégést úgy határozta meg, hogy
„a motiváció vagy az ösztönzés kihalása, különösen akkor, ha valaki egy ügy vagy kapcsolat iránti elkötelezettsége nem éri el a kívánt eredményt”.
(Herbert Freudenberger, 1974)
Azok az emberek, akik küzdenek a munkahelyi a stresszel, azoknak nagy esélyük van a kiégésre.
A kiégés miatt az emberek kimerültnek, üresnek érzik magukat, és képtelenek megbirkózni az élet követelményeivel.
Ezért is van egy paradigmaváltásban a munkaerőpiac is, miszerint az embert már nemcsak erőforrásnak kell tekinteni, hanem valóban emberként kell hozzáállni. A cégvezetőknek is ezt a szemléletet kell követni, ha hosszútávon elkötelezett, motivált csapattal szeretnének együtt dolgozni. A kiégés megelőzésének egyik eszköze új belépő dolgozó esetében a megfelelő integráció, a meglévő, régi kollegáknál pedig a motiváció fenntartása és a folyamatos fejlesztés. Ezen kívül fontos, hogy bevonjuk őket a folyamatokba, értsék azt, hogy mi történik a cégben, mi történik körülöttük, mert ha átérzik, akkor ez is az elköteleződés felé vezet.
Szeretnél elmélyülni a témában? Ingyenes 45 perces webináriumom többek közt erről is szó van.
A webináriumhoz kattints ide: https://www.kurzuscentrum.hu/hogyan-novelheted-dolgozoid-elkotelezodeset-egy-4-lepesbol-allo-egyszeru-technikaval/
Ha pedig gyorsítanál, akkor mindenképp javaslom a személyre szabott konzultációt, melyre itt tudsz jelentkezni: https://www.kurzuscentrum.hu/tanacsadas/
Sok sikert és jó fejlődést kívánok!
A tájfutás, másnéven tájékozódási futás az a sport, „ahol a versenyzőnek térkép és tájoló segítségével a térképen feltüntetett ellenőrzőpontokkal kijelölt pályán, a pontokat többnyire előírt sorrendben érintve, a legrövidebb idő alatt kell végigfutni.” (wikipédia) Ehhez tájékozódási képesség és minél jobb kondíció szükséges.
Amikor ennyire változnak a körülmények, mint napjainkban, csak az marad talpon, aki gyorsan tud reagálni, alkalmazkodni tud a megváltozott helyzethez. Manapság kiváló tájfutónak kell lenned vezetőként a cégedben! Ehhez tájékozódni kell, információt kell gyűjteni, ismerni kell a céged gyengeségeit és erősségeit, célokat kell kitűzni, ehhez eszközöket kell rendelni, majd a lehető leggyorsabban végigmenni a folyamaton.
Ami a futásban a térkép és a tájoló, az a cégedben a lehetőségek feltérképezése és a célok kitűzése. Az ellenőrzőpontokat ki kell jelölnöd annak megfelelően, hogy milyen lépések szükségesek a célod eléréséhez, és ezt hogy lehet a legrövidebb idő alatt, költséghatékonyan elérni. Mi a legsarkalatosabb terület? A költségek optimalizálása. Ezen belül is az egyik legnagyobb tétel a bérköltség – egyben a legérzékenyebb is -, mert a munkaerőpiac óriási átalakuláson megy keresztül. Nagyon érdemes meggondolni, hogy mit választasz. Béreket csökkentesz úgy, hogy megválsz néhány dolgozódtól, vagy megpróbálod úgy fejleszteni őket, hogy hatékonyabbak legyenek és hosszútávon bevétel növekedést generáljon. Új képzési kultúrát kell kialakítani!
Ha körülnézel, utána olvasol, akkor te is tapasztalhatod, hogy az úgynevezett hard és soft skillek – de ne beszéljek csúnyán, másképp mondom – a tanítható vagy szakmai képességek, illetve a szakmai képességeken felüli készségek, mint pl. a kommunikációt, beilleszkedést, motivációs képességet meghatározó tulajdonságok, sokkal jobban előtérbe kerültek, mint valaha. Ezek fejlesztése pedig a fennmaradásodat jelentheti. Hogyan? Számos lehetőség közül válogathatsz, mint pl. tréningek, workshopok online és offline formában. A legjobb az, ha cégedre szabva alakítod ki a legmegfelelőbb módszereket. Költséghatékonyan fejlesztheted dolgozóidat béren kívüli juttatások keretein belül is. Erről bővebben itt olvashatsz.
Mi kell ahhoz, hogy hatékony legyél, segítsd munkatársaidat, vezesd őket és közben ne bolondulj meg?
Próbáld ki ezt a 4 módszert:
Ha szenvedélyt tudsz vinni a feladataidba, akkor tudsz legjobban motivált és fókuszált maradni. Ez olyan hormonokat szabadít fel az agyadban, ami támogat ebben a folyamatban. Ebben az állapotban kreatívabb vagy, új ötletek jönnek és könnyebben jutsz el a megoldáshoz. Így nem fogod azt érezni, hogy kínlódás az egész munka és csak felesleges dolgokkal megy el az időd. A szenvedély, vagy másnéven a flow érzését át tudod adni munkatársaidnak is. Hogyan? Keresd meg, hogy miben jók, adj nekik olyan feladatokat is, melyeket könnyebben el tudnak végezni, ezeket értékeld és ismerd el őket. Egy-egy nehezebb feladat után pedig mindig adj lehetőséget magadnak és nekik is a pihenésre, töltődésre. Az összetettebb feladatokat bontsd le részfeladatokra, így nem fogtok elveszni a nagy káoszban. A nagymamám mondta mindig nekem, hogy „Tudod, az elefántot is meg tudod enni, csak megfelelő falatokban!” Alkalmazd ezt a módszert a csapatodban is!
Hatékonyság vagy termelékenység az, amikor az energiát, az értelemmel és az idővel társítva a lehető legjobban felhasználva jutunk előbbre, miközben a maximális eredményt érjük el a minimális erőfeszítéssel. Ez egy hosszú folyamat, de gyakorlással elsajátítható, és az eredmény az lesz, hogy kevesebb stresszel, sokkal előbbre jutunk. Ez a döntéseinken múlik. Első lépés, hogy felismerjük, hogy a döntéseinknek milyen következményei lesznek. Lássuk magunkat kívülről, és gondoljuk végig, hogy vajon, mi szeretnénk e magunkkal együtt dolgozni, ha választhatnánk? Az a kultúra, amit vezetőként teremtünk, elég vonzó e magunk és mások számára? Mit tehetünk? Fel kell ismerni, hogy nem lehet minden a „legfontosabb”! A feladatokat és teendőket sorrendbe kell állítani, a fontosságuk szerint. Vizsgáljuk meg a következményeket és a hatásokat egy-egy feladat kapcsán. Tudunk e továbblépni, ha egy feladatot nem végzünk el azonnal? Mi történik akkor, ha elhalasztjuk? Milyen negatív következménnyel jár? Ki kell alakítani egy fontossági sorrendet, és csak azokkal foglalkozzunk, melyek a listánk elején vannak. Mindig tegyük fel azt a kérdést, hogy mennyire szolgálja a célomat az adott feladat elvégzése? Delegáljuk vagy automatizáljuk amit lehet!
Elsőre úgy tűnik, hogy ez szemben áll az előbbi szemponttal, és nem a hatékonyságot támogatja. Több kutatás is bizonyította már, hogy a hosszú napi munkaórák nem feltétlenül eredményeznek magas teljesítményt. A heti 50 óránál több munkaóra a teljesítmény csökkenéséhez vezet, ráadásul egészségügyi problémákat idézhet elő. Hogy csináljunk kevesebbet? Fókuszáljunk a prioritásokra és mindent, ami ennek útjában áll, iktassunk ki. Figyeld meg, hogy valóban 100%-ban arra koncentrálsz e! Ilyenkor nincs multitasking, vagyis ne csinálj több dolgot egyszerre! Lehetőleg 90 perces blokkokban dolgozz, és közte tarts rövid szünetet. Tanulj meg néha „nem” -et mondani, és használd az „igen” szót akkor, amikor indokolt. Magyarul, ha már tele a naptárad, akkor a következő hívásra, feladatra, határidőre mondj nem-et!
Stratégiai szempontból is nagyon lényeges az, hogyan kezdjük a napot, és hogyan fejezzük be. Erősen hat a hatékonyságunkra, az egészségünkről már nem is beszélve. Gondold el, hogy milyen lenne vagy milyen volt, amikor elaludtál egy fontos napon. Kipattantál az ágyból és végigrohantad a napot? És amikor jóval később kerültél ágyba egy kimerítő nap után, és reggel korán kellett kelni? Amennyiben ez rendszeres lenne, hosszútávon hogy éreznéd magad?
Ilyen az, amikor nem rakod le a napi dolgokat az esti pihenés előtt. Alakíts ki rutinokat amennyiben lehetséges. Tervezd meg a másnapodat, összegezd az aznapodat, és tegyél olyan dolgokat este, ami kikapcsol és felkészít a pihenésre. Ami a reggeleket illeti, szintén legyen egy rutinod, szánj egy kis időt arra, hogy ráhangolódj a feladataidra, ne csak rohanva ugorj fejest a napi teendőkbe. Gondold végig egy kávé, tea, reggeli után, hogy milyen feladataid lesznek, milyen prioritásaid vannak, és arra összpontosíts. Ebből inspirációt is meríthetsz. Vagy csak tedd fel magadnak a kérdést „Mit fogok ma csinálni?” és indulj ki ebből.
A termelékenység, hatékonyság maximalizálása olyan képesség, melyet a sikeres emberek már elsajátítottak, mert rájöttek, hogy elengedhetetlen. Ez mindaddig lehetséges, amíg tudod, hová kell fordítani a figyelmedet, energiádat és az idődet. Mindennek köszönhető az, hogy nem terheled túl magad, nem léped át a határaidat, és pontosan azt csinálod, ami igazán számít.
Sajnos mivel nincs csodalámpánk, melyet megdörzsölve kívánhatunk, vagy kérhetünk segítséget a dzsinntől, kénytelenek vagyunk egymáshoz fordulni támogatásért a munkahelyünkön.
Akár vezető vagy, akár nem, az elmúlt időszak próbára tett mindenkit. A home office sok új készséget hozott az életünkbe. Ami eddig magától értetődő volt, az más megvilágításba került. Az egyik legmeglepőbb „újdonság”, melyről egyre többet lehet olvasni nemzetközi szinten is, az a segítség kérése a munkahelyeken.
Fura nem? Mi a gond azzal, ha kérdezünk?
Az elmúlt időszakban sokan dolgoztak elszigetelten, az információ nem úgy áramlott, mint korábban, ha egyáltalán volt információáramlás. Ez a hozzáállást nagyban befolyásolta, nehezebb volt fenntartani a munkatársak motivációját. Sokkal nagyobb rugalmasságra és támogatásra van szükség egy ilyen helyzetben. Nehéz időszakokban, amikor az emberek frusztráltak, félnek, még jobban szükség lenne arra, hogy támogassák egymást, a vezetőknek pedig, hogy kialakítsák a „segítségkérés – nyújtás kultúráját” a cégen belül. Ehhez azonban olyan gondolkodást kell kialakítani, ami eloszlat pár téveszmét, mely a kutatások szerint egy válság hatására még inkább fokozódik. Melyek ezek?
A 3 legfontosabbat nézzük meg:
Sokak fejében az van, hogy a segítségkérés a gyengeség, vagy a hozzá nem értés jele. Egy amerikai kutatás alátámasztotta, hogy ez téves felfogás, ugyanis kiderült, hogy azokról, akik kérdeztek egy feladattal kapcsolatban, a megítélés jobb volt, mint azokról, akik nem kértek segítséget. Még kontrasztosabb volt, mikor egy könnyebb illetve egy összetettebb feladattal kapcsolatban vizsgálták mindezt. Annak ellenére, hogy a segítségkérés kapcsán napvilágra kerülhetnek gyengeségeink, mégis inkább a mi fejünkben létezik a gondolat, miszerint ezért negatívan ítélnek meg minket. Jelen időszakban a csapatmunkát és az egyéni munkavégzést is hatékonyabbá tehetjük, ha kérdezünk, mert ez inkább az érdeklődés és az akarás jele, mintsem a gyengeségé.
Ha vezető vagy, akkor támogasd munkatársaidat, és bátorítsd őket, hogy forduljanak hozzád segítségért!
A másik ok, amiért vonakodunk segítséget kérni, az a visszautasítástól való félelem. Senki sem szereti ha NEM-et mondanak neki. A kutatások szerint (az Amerikai Pszichológiai Társaság legújabb vizsgálatai alapján) az emberek 50%-a azt gondolja, hogy ha segítséget kér, akkor visszautasítást kap. Pedig akik így gondolják tévednek, mert azok, akik a segítséget nyújtják az esetek többségében nagyobb erőfeszítésre is hajlandóak annak érdekében, hogy valóban a megfelelő segítséget tudják nyújtani. Ez azt mutatja, hogy nemcsak IGEN –t mond az, akitől a támogatást kérjük, hanem sok esetben felülmúlja a várakozásainkat is.
Úgy érezzük, hogy ha a támogatását kérjük az egyik kollegánknak, akkor a fejünkben az játszódik le, hogy „Jaj szegény, csak rabolom az idejét és terhelem a problémáimmal!” Nem is gondolunk arra, hogy ennek pozitív hatása is van, akár szervezeti szinten is. Nemcsak a munkatársi kapcsolatok javulhatnak, hanem a munkavégzés is pontosabb és gyorsabb lehet.
A tanulmányok szerint, ha szívességet teszünk a másiknak, az jó érzéssel tölt el minket, neki pedig segítünk abban is, hogy jobb érzelmi állapotba kerüljön. Abszolút kölcsönös „nyer-nyer” helyzetet teremthetünk. Jobb lesz a légkör, a konfliktusok csökkenhetnek, és a kollegák hatékonyabbak lesznek. Ráadásul nem elhanyagolható szempont, hogy mindezt alkalmazva a jelen időszakban kialakult fizikai távolságokat is áthidalhatjuk.
Ha pedig mégis „NEM”-et kapunk, akkor se éljük meg negatívan, mert ez valószínűleg a körülményeknek tudható be, amely válságban még inkább igaz.
Vezetőként kiváló eszközként használható a segítségnyújtás kultúrájának megteremtése, ha tudatosan alkalmazzuk a kollegák felé és kereshetnek minket bizalommal.
Kérdezz bátran! Segíts, ha hozzád fordulnak! Vezetőként pedig támogasd munkatársaidat!
Ha bővebben érdekelnek a lehetőségek olvass többet itt.
Sok sikert és jó fejlődést!